„Jó az Úr mindenki iránt, és könyörületes minden teremtményéhez.”
(Zsoltár 145:9)

Próbáltad már? Jónak lenni mindenkivel. És mond, hogy ment? Nem zavarodtál össze a végén? Mindig tudtad, hogy amit teszel az senkinek sem lesz rossz? Nem fogja sérteni az ellenérdekelteket sem? Meg tudtad határozni, mi az, ami mindenki javára válik?

Voltál már jó azokhoz, akik bántottak, akik nem érdemelték meg? Mit tudtál tenni azokért, akik látni sem akartak, akik elfordultak, ha rájuk néztél? Felül tudtál emelkedni az érzéseiden? Leküzdötted a sértettséget, a megvetést, az utálatot, a haragot és a bosszúvágyat?

Voltál már könyörületes, irgalmas azokhoz is, akik nem akartak változtatni semmin, csak várták a sült galambot? Hogy dolgoztad fel, hogy vannak emberek, akik önsorsukat rontják meg szüntelen? Nem gondoltad, hogy tovább kéne állnod, inkább azokhoz kellene fordulnod, akik érdemesek rá? Nem gondolod, hogy ebbe nagyon bele lehet fáradni?

Igen, mindez megtörtént már. Emberből vagyok. De erőt ad, hogy nem az a jó, amit én annak gondolok, vagy a másik. Hanem amit Isten tesz. És Ő sem attól jó, hogy elvárásaim szerint, hanem azért, mert üdvösségemért cselekszik. Így én is így teszek. És igen, megpróbálom belesűríteni a mindenkibe az ellenségeimet, a nekem rosszat akarókat; és az élhetetlen érdemteleneket is. Nem mindig sikerül, de akkor arra gondolok, én is mindenki voltam, rajtam is könyörült az Isten.
Restás László

Forrás: http://reggelidicseret.blogspot.com/

Popularity: 1%