Bármennyire is igyekezett jó keresztény lenni, sosem sikerült neki. Mindene megvolt, amit csak ember összegyűjthet, amire csak büszke lehet. Tehetős, bármit meg tudott venni, amit szeretett volna. Családi vállalkozásának még Amerikában is híre volt, csak úgy jöttek naponta az email- k, az adatlapjához való hozzászólások, egyszóval népszerű volt. Hatalmas családi partikat szerveztek minden évfordulón, születésnapon és a gyülekezetben első emberek voltak.

Aztán egy napon mindent elvert a jég. Vihar volt azon a vidéken, tűz ütött ki és minden odalett. A gyerekek, unokák odavesztek, és ráadásul még fekélyek lepték el a testét. Az orvosok se magyarázatot, sem gyógymódot nem tudtak mondani. Ami volt elveszett, és nem maradt semmi.Semmi nem maradt abból, amit felépített. Csak egy átkozódó feleség, aki a bajban inkább az ellenség lett, mint megértő barát. Meg barátok maradtak, akik csak a veszteség okát keresték a vigasztalás és együttérzés helyett.

Jób története ismerősen hangzik nemde? Amikor semmink se marad a barátunk, a kedvesünk is az okokat keresi a megértés, együtt küzdés,és bátorítás helyett. Amikor hibázunk, és távol kerülünk Istentől, csak azt halljuk, hogy ilyennek meg olyannak kellene lennünk, de senki nem fogja meg a kezünket és indul el velünk az Isten felé vezető úton.

Pedig de jó lenne, ha Valaki ilyenkor megértené, hogy embernek lenni nagyon nehéz.Megértené, hogy a viharban nem az Istenre kell panaszkodni, hanem az árbocot kifeszíteni és tovább küzdeni az életért. Szeretnénk, hogyha valaki szorosan magához ölelné és csak annyit mondana:minden rendbe lesz.Isten keze ma sem rövidebb. Amit adott, és eltűnt, még visszatérhet az életünkbe. Mert nincs minden veszve. Istennél még mindig van megoldás.

Mert ha Isten megvizsgálja a helyzetet, kiderül, hogy egy ARANY vagyok. Igazi arany,nem pedig egy elveszett senki. Mások mondhatnak bármit, hogy ezért, vagy azért kerültél nehéz helyzetbe, de Isten csak annyit mond:arany vagy számomra. Érték, akiért naponta teszek egy csodát. Arany, akinek ma is felhozom a napot. Betegségében vele vagyok. És szeretem, bármit is tett.

Szeretnéd ezt elhinni? Elhiheted, mert benne van a ma reggeli igeszakaszban: arany vagyok, ha Isten rám néz. Érezd és lásd ma, hogy jó az Úr!

Ézsaiás 44:3.

Az idén volt részünk aszályban is, árvízben is – tudjuk mit jelent ez. Isten megígérte, hogy elárasztja vízzel a tikkadt, kiszáradt földeket, bővizűvé teszi a patakokat. Ezt igazán csak az tudja értékelni, aki aszályos területen él. Micsoda áldás a kiszáradt földnek egy áztató eső! „A májusi eső aranyat ér!” – mondják a régiek. Isten tudja, mire van szüksége földünknek – Ő esőt ád, és megöntözi kertjeinket, így teszi életünket bővölködővé.
De ez nem elég számára. Kiárasztja Szentlelkét ránk, és áldással kíséri gyermekeink éltét.
Hát nem csodálatos, hogy a mai napunkat ilyen szerető Isten kezébe tehetjük? Hogy rábízhatjuk kertünket, házunkat, vetésünket, sőt – gondjaira bízhatjuk sajátmagunkat, és áldását kérhetjük gyermekeink életére is.
Köszönjük meg Neki mindezt MOST!