„Én pedig azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket, hogy legyetek mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak.” 

 Máté evangéliuma 5:44-45

Igen, érte. Azért, aki megbántott, aki a lelkedbe taposott szöges bakanccsal, aki semmibe vette az érzéseidet, a véleményedet, akivel szemben neked volt igazad, de az élet mégis másként döntött. Érte, aki nem érdemelné meg. Érte emeld fel szavadat az Istenhez. Érte mondj ezer és egy imát, és tégy jót vele ott, ahol csak tudsz. 

Tudom, ez így nagyon furcsán és utópisztikusan hangzik, de van Valaki, aki erőt ad neked mindehhez. Van Isten az égben, aki segít leküzdeni a benned dúló önérzetet, fájdalmat és rossz gondolatokat azért, hogy a másikért, és pont érte tegyél valami jót. Hogy jóval fizess az igazságtalanságért, hogy szeretetet adj a bántalmakért cserébe. 

De miért pont én? Miért pont én legyek más, mint a többi, miért én tegyek jót, amikor nem ez a természetes? – kiált belőled a talán jogos kérdések tömege. És Isten válasza szelíden szól hozzád. Mert te már megtapasztaltad ezt. Átélted, milyen, amikor Ő ad, pedig te nem érdemelted meg. Tudod milyen az ezer és egy hibás lépés utáni mindig-megbocsátás. Tudod, milyen az élet ajándéka annak, aki csak halált érdemel. Mert tudod, milyen a kegyelem.

Hát add tovább, barátom ezt a kegyelmet annak, aki talán nem érdemelné meg. Ma reggel legyen ez az imádságod Istenhez, hogy élhess a másik felé az Ő szeretetével.

Mindig megdöbbent az apa szeretete Jézus régi példázatában. Mennyire odaadó, elfogadó, mennyire feltétel nélküli. Fontos dolgokra tanít meg bennünket. (Olvasd el a teljes példázatot Lk 15,11-32!)

1. Az önállóság nem egyenlő a függetlenséggel.

Ifjúként vágyunk az önállóságra. A bölcs gyermek meghallgatja szülei tanácsát és a döntését önállóan hozza meg. A bölcs szülő pedig nem parancsol, nem utasítja felnőtt gyermekét, csak szeretettel tanácsolja azt.

2. Ami a szüleimé, az nem az enyém.

Gyermekként mindent, mit a szüleinktől kapunk, természetesnek veszünk. Felnőttként azonban meg kell értenünk, hogy szüleink javai nem a mieink. Azért ők dolgoztak meg, amit tőlük kaptunk, az szeretetük bizonyítéka és nem járandóság, tehát nem követelhető.

3. Nem mindegy, milyen célokat tűzünk magunk elé.

Nem is sejtjük, mennyire meghatározóak ifjúkori álmaink, vágyaink. Hatással vannak azokra a célokra, amiket később kitűzünk magunk elé. Ha rossz célokat választunk, évekbe telhet, mire rájövünk: csak eltékozoltuk az időnket.

4. Meg kell tanulnunk, ki az igazi barát.

A tettrekészség, az erős akarat, a tehetség sokszor vonzza azokat az embereket, akik mindig csak másokból élnek. De csak addig maradnak, míg hozzájuthatnak valamihez, amiért nem kell tenniük semmit. Óvakodj tőlük!

5. Van-e visszaút?

Ha mégis hibáztál, ha rossz döntéseket hoztál, ha úgy tűnik, hogy minden hidat felégettél magad mögött, tudd, mégis van visszaút. Ez mindig az alázaton, a bűnbánaton, a megbocsátáson keresztül vezet.

6. Mindannyian tékozlók vagyunk.

Csupán az a különbség köztünk, hogy vannak, akik az atyai háztól elfelé és vannak akik már visszafelé tartanak. Albert Schweitzertől származik a következő gondolat: „Isten nem a sikert várja tőlem, hanem az erőfeszítést. Nem a célba érést írja elő, csupán menet közben akar találni visszatérésekor.”

A példatörténetben egy bíró és egy asszony szerepel. Az asszonynak valamilyen peres ügye volt, de a bíró – mivel tisztességtelen volt – valószínű kis-pénzűnek nézte ezt az asszonyt – elodázta a döntéshozatalt, azaz ’nem szolgáltatott neki igazságot’. Azonban a példázatbeli asszony nem hagyta annyiban a dolgot. Szüntelen a bíró nyakára járt, hogy döntsön már végre, mondja ki az igazságot. Bár a bíró nem volt emberséges, mégis, mivel megunta, hogy ez a szegény asszony szüntelen a nyakára jár – igazságot szolgáltatott a javára.
Jézus ezt a példázatot azért mondta el, hogyha egy igazságtalan bíró is kész igazságos ítéletet hozni – csak azért, mert valaki kitartóan könyörög – MENNYIVEL INKÁBB kész Isten igazságot szolgáltatni azoknak, akik Hozzá könyörögnek.

Tehát Te se fáradj bele a könyörgésbe, mert Isten készségesen felhozza igazságodat, és megadja mindazt, amire szükséged van, SOKKAL INKÁBB, mint bárki más ezen a földön.
Nincs miért aggódni! Isten szeret és figyel rád ma is. Tedd kezébe gondodat – Ő megoldja!

Zsoltárok könyve 71:14-16

Nem, nem tudod felsorolni, hisz igazán sosincs vége. Isten él, és cselekszik. A te életedben is. Akkor is, ha nem látod, vagy nem úgy látod. Akkor is, ha nem jön, vagy nem az a válasz jön, amire te vártál – Ő akkor sem marad tétlen. Ő érted tesz gyalogot a gyalog után, érted lépteti át a futót a pálya egészén, és igen, érted áldozza fel még a királynőt is.

Tudom, néha nagyon nehéz meglátni az örök kéz nyomát, de kérlek, tegyél ma reggel velem egy próbát. Nézz vissza eddigi életedre úgy, mint még soha. Ha kell, fogj egy nagy lapot, és kezdd el rajzolni azt az utat, amit a mai napig bejártál labirintusokkal, kereszteződésekkel, körforgalmakkal és S kanyarokkal együtt, és keresd mindenhol Isten érintését!

Keresd, hol és hogyan nyúlt bele az életed sűrűjébe, mi is lett azokból a dolgokból, amiket Ő rendezett érted. És hidd el, más fényben fogod látni a mai napodat, azokat a körülményeket, melyekben most élsz, akár kellemesek, akár nem. Mert meglátod bennük Isten gondviselését, jelenlétét, aminél többre nincs szükséged. 

Járta az élete útját. Olyan volt, mint a többi hozzá hasonló, titkolódzó, lázadó. Neki is voltak szülei, családja, barátai, de többre vágyott, többet akart. Hírnév, vagyon, gondtalanság, dőzsölés, ezek voltak az álmai. Egy napon úgy döntött, hogy megszerzi magának.

Hazugságaival megszerezte egy időre a befolyásos emberek támogatását, de elveszítette ártatlanságát, szerettei, barátai bizalmát.

Cselszövéseivel nagy befolyásra tett szert és kivívta sokak rettegő tiszteletét, de elvesztette a bizalmas beszélgetések örömét.

Csalásaival megszerezte mások vagyonát, gazdagságát és sokak irigykedését, de elveszítette az együttérzését a szegények a rászorulók felé.

Mire felért a csúcsra és megszerzett mindent, amit akart; elvesztette mindazt, amije volt. Elvesztette szeretteit, barátait és a legfontosabbat, önmagát.

A cél, amit választunk, meghatározza majd napjainkat, éveinket, életünket; befolyásolja majd jellemünk alakulását, értékítéletünket; meghatározza majd kapcsolatainkat.

Adja Isten, hogy jól döntsünk!