Vannak a vizsgákon könnyű kérdések bemelegítésként. Aztán egyre nehezebb és nehezebb kérdések jönnek. A legnehezebb kérdéseket akkor hallottam, amikor azt mondták: “Nos, akkor az ötösért feltennék néhány kérdést!” Még most is érzem a pánikérzést: ez nem fog menni, ez túl nehéz lesz. A jelesért keményen meg kell dolgozni!

Jézus sokszor kérdezett. Úgy tűnik, hogy szokása volt kérdésekkel tanítani. Az érdekesség, hogy Jézus kérdései egyáltalán nem tűnnek nehéznek. Jézus azzal fordul először a tanítványokhoz, hogy kinek mondják az emberek? És máris záporoznak a válaszok: “Keresztelő Jánosnak, de némelyek Illésnek; némelyek pedig azt mondják, hogy a régiek közül támadt fel valamelyik próféta”. El tudom képzelni, hogy mennyire elégedettek lehettek a teljesítményükkel a tanítványok. Mennyire örülhettek, hogy ilyen pozitív válaszokat mondhattak Jézusnak, hogy nem kellett rossz hírt mondaniuk. Az emberek elvégre nagy emberekkel azonosították Jézust. Nagyszerű válaszok, de Jézus feltesz egy újabb kérdést az ötösért: “Hát ti kinek mondotok engem?” Micsoda elképzelhetetlen kérdés? Hát miért nem azt kérdezi Jézus, hogy hány példázatot mondott összesen? Vagy hogyan végződik a Hegyi beszéd? Vagy milyen bizonyítékai vannak isteni eredetének? Elvégre milyen igazságtalan lenne, ha egy vizsgán a tanár hirtelen azt kérdezné: “Eddig nagyon jól felelt, mindent tudott! Most az ötösért! Mit gondol rólam?”

A tanítványok elképedve hallgattak. Vajon mi lenne a jó válasz? Te vagy a Teremtő? Te vagy a Mindentudó? Te vagy az Örökkévaló? Mi a jó válasz Jézus kérdésére? 

TE VAGY A MEGVÁLTÓ! És ez a válasz még az utolsó ítéletnél is kiérdemli a jelest!

Tényleg: Kicsoda nekem Jézus?

Megszámoltad már utazás közben, hogy mennyi településen haladsz át, míg eléred úti célodat? Gondolkodtál már azon, hogy vajon ezen településeken kik és hogyan élnek?

Kis országunk térképét nézegetve sokszor gondolkodom azon, vajon hány otthonban tudnak, beszélgetnek Jézus visszatérésének valóságáról és hányan élnek ebben a reménységben. Bizony, de sok fehér folt tűnik fel előttem…

Ugyanakkor mily bátorító az evangélium szövege. Mert miközben elcsüggedve görnyedezünk a misszióparancs „tegyetek tanítványokká minden népeket” (Máté 28:19) számunkra lehetetlennek tűnő felszólítása alatt, elfelejtkezünk arról, hogy Jézus ma is előttünk jár a szívek ajtaján kopogtatva.

Igen, eszembe jut jó pár ismerős, barát, és hittestvér, akik úgymond a „semmiből” jöttek. Ki szólította meg őket? Jézus, aki ma is járja a falvakat és városokat. Persze nem egyedül.

„és vele a tizenkettő” – inkább azt írnám – „és vele a több millió” eszköz, módszer, lehetőség, angyalsereg, emberek, könyvek, szórólap, bármi, csakhogy megismertesse magát az emberrel.

A mai kérdés: ott akarsz-e lenni te is az Ő tanúságtevői között?

Ha igen, mond velem:

Uram, én nem látom, mi vár rám; nem tudom, milyen lehetőségekkel és kihívásokkal találom szembe magam, de arra kérlek, hadd legyek eszköz a te kezedben mások megszólításában!

Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint aJézus Krisztusról, még pedig  mintmegfeszítettről.  1 Korintus 2,2

Egy apa és egy anya elhatározta, hogy megismertetikgyerekükkel Jézus Krisztust. Ők nem voltak hívők, de szerették volna, ha a fiuka vallást is megismerné. Vasárnap reggel szépen felöltöztették, és megkérték a házvezetőnőt,hogy kísérje el a gyereket a templomba. 

Húsvét volt, a templom zsúfolásig  megtelt. A lelkész nagyon szemléletesenmutatta be Jézus Krisztus szenvedését, ahogyan elfogták őt a Gecsemáné kertben,ahogy ostorral verték a hátát, a fejére tették a töviskoronát. A kisfiút nagyonmegrendítette ez a történet. Amikor arról volt szó, hogy Jézus vitte akeresztjét és a római katonák kifeszítették a kezét és odaszegezték a keresztre,majd felállították a keresztet, a fiú körülnézett.

A templomban valaki tükörben éppen a sminkjét igazította,egy férfi újságot olvasott a pad alatt, mások unott arccal hallgatták a lelkészlelkes beszédét.

A fiú odafordult a kísérőjéhez: 

„Miért nem tesznek valamitezek az emberek? 

Miért nem szabadítják meg ezt a Jézust, akiről a lelkészbeszél?”

„Pszt, maradj csendben – súgta a kísérője – mire hazaérünk teis elfelejted az egészet”

Nekünk mit jelent Jézus Krisztus keresztje? Egy történetcsupán, amiről a lelkész beszél, és amit olyan jó hallgatni és elérzékenyülni atörténeten? Vajon mi is elfelejtjük mire hazaérünk az istentiszteletről, vagyrészünkké válik, hatással van ránk?

Pál apostolnak minden gondolata Jézus értünk hozott áldozatavolt

„Mi pedig Krisztust prédikáljuk,mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot;” 1 Kor. 1,23

„Mert azt adtamelőtökbe főképen, a mit én is úgy vettem,  hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írásokszerint;”  1 Kor. 15,3

 „Mert nem magunkatprédikáljuk, hanem az Úr Jézus Krisztust; magunkat pedig, mint a tiszolgáitokat, a Jézusért.”  2 Kor. 4,5

Ma, amikor elolvastad ezeket a sorokat, egy rövid imábanmondd el, hogy „Uram, készítsd el azokat az alkalmakat, hogy a megfeszítettJézus Krisztusról beszélhessek, és ami legfontosabb éljem is a hitemet.”